Rólunk
„A legnagyobb elismerés volt, amikor Porteleki László, a Muzsikás együttes prímása azt mondta: Zsolti, ilyen gyorsan lehet, hogy Kodály Zoltán se tudta megtanítani kottát olvasni a gyerekeket mint te.”
Hangszerkészítés
Nébl Zsolt egyik legkülönlegesebb vonása, hogy maga készíti a tanítványai tamburáit – főként új hangszereket épít autodidakta módon, saját kezűleg, de ha úgy hozza a helyzet, a régi, rossz állapotú darabokat is újjávarázsolja. Mindenki, aki hozzá jár, saját felszereléssel zenélhet, mert ha nincs pénz venni, akkor ő megoldja. Ez a hozzáállás egyszerre oldja meg az anyagi akadályt, és válik a program egyik szimbolikus erejévé.
Nébl Zsolt – a zenekar lelke
Nébl Zsolt a SUGO Tamburazenekar vezető tanára, mentora és alapítója. Vaskúton él, a szerb határ közelében, és több mint 170 kilométert is hajlandó autózni, hogy más közösségekbe is ejuttassa a módszerét. 11 éves kora óta tamburázik, és saját bevallása szerint tanárai a zene közösségépítő erejére tanították.
Nehéz gyerekkora volt, mert édesapja a rendszerváltás utáni gazdasági átalakulások miatt elveszítette a munkáját és az alkoholba menekült. Egy végzettség nélküli zenetanár volt az, aki biztonságot, közösséget és apaképet adott neki. Ribár Józsi bácsi, egy egyszerű bunyevác szakmunkás, esztergályos, 1989-ben felkarolta őt, és megmutatta, hogyan lehet a zenén keresztül közösséget teremteni. Ezt az örökséget adja tovább a saját tanítványainak.
Tíz éve tanít zenét Sükösdön, és jelenleg három különböző helyen oktat mindenféle ellenszolgáltatás nélkül. A fenntartható modell titka, hogy a gyerekeket olyan szintre emeli, hogy fesztiválokon, rendezvényeken is felléphetnek gázsival, amit aztán szétosztanak egymás között, így a gazdasági nevelés is része a képzésnek.
A zenekar háttere és alapítása
Sükösd
Sükösd egy körülbelül 3700 lelkes, a szerb határhoz közeli község Bács-Kiskun megyében, amelynek népessége kevert etnikumú: svábok, bunyevácok, sokácok, cigányok és magyarok élnek egymás mellett. A bácskai térség sajátos délszláv–magyar–cigány zenei hagyományokkal rendelkezik, amelyek meghatározóak a zenekar repertoárjára nézve is.
A zenekar profilja és zenei világa
A SUGO Tamburazenekar a bácskai délszláv–magyar–cigány népzenei hagyományból táplálkozik. Repertoárjukban szerepel a méltán híres, „Zöld az erdő, zöld a hegy is”, amelyet sokan cigány himnuszként tartanak számon, valamint a „Tavaszi szél vizet áraszt” kezdetű moldvai csángó népdal. Ezzel a két dallal léptek fel 2026 májusában az Országgyűlés alakuló ülésén, ami néhány óra alatt hatalmas országos ismertséget hozott.
A zenekar tagjai 7–11 éves gyerekek, a húszfős csoport döntő többsége hátrányos helyzetű, sok tagja roma vagy kevert etnikumú. Zsolt elve: „A zenekarban származástól függetlenül minden gyerek egyforma, mindannyian magyarok vagyunk, minden gyerek lehet a másik legjobb barátja. „
Hangszerkészletük tambura alapú:
Prímtambura
A prímtambura a zenekar vezető dallamhangszere. Legmagasabb fekvésű tamburaként a fő dallamot játssza. Hangja tiszta, fényes és könnyen kiemelkedik a zenekar hangzásából.
Tamburakontra
A tamburakontra a dallam és a ritmusszekció közötti összekötő. Akkordokkal és ritmikus kísérettel támasztja alá a dallamot, miközben teltebbé és gazdagabbá teszi a zenekar hangzását.
Basszprímtambura
A basszprímtambura mélyebb hangfekvésben játszik, mint a prím. Fontos szerepe van a dallam alátámasztásában, ellenpontok és kísérő szólamok megszólaltatásában.
Basszusgitár
A basszusgitár a zenekar mély hangzásának alapja. A tamburabőgő szerepét tölti be, biztos ritmikai és harmonikai támaszt adva a többi hangszernek, és biztosítva a hangzást.
Tangóharmonika
A tangóharmonika dallammal és harmóniával gazdagítja a zenekar hangzását. Jellegzetes hangja teltebbé teszi a megszólalást, és összeköti a kíséretet a dallammal.
Mérföldkövek
Hogyan tanít zenét és életet
Nébl Zsolt nem hagyományos zenetanár. Nincs zenetanári diplomája, nincs tantervbe kötött órarendje, és nem kér tandíjat. Amije van, az a tizenegy éves kora óta szerzett tapasztalat, egy saját életéből hozott szemlélet, és a tíz év tanítás hatalmas eredménye Sükösdön.
A módszer alappillére: a közösség mindenekelőtt
A módszer mögött egy mélyen átélt meggyőződés húzódik, amelyet még gyerekkorában kapott útravalóul, és amit azóta is a legfontosabb elvnek tart: „11 éves korom óta tamburázok, már akkor megtanították nekem, hogy a zenében a legfontosabb a közösségépítő ereje, én is inkább ezt próbálom hirdetni.”
„Természetesen a zenei tudás is fontos, de egészen elképesztő ereje van a közösségnek. Heti egy-két órában ennyi gyerek mellett mindenkire csak négy-öt percnyi osztatlan figyelem juthat, ezért nagyon fontos, hogy a gyerekek képesek legyenek támogatni, felhúzni egymást.”
Motiváció: fociskártyák és kottaolvasás
De hogyan motiváljon az ember kottaolvasásra olyan kisfiút, akinek otthon a napi lét sem mindig megoldott? Természetesen fociskártyákkal! Aki jól olvasta a kottát, kapott egyet.
Nébl Zsolt az iskolától végül részesült valamennyi útiköltségtámogatásban, de azt is fociskártyákra költötte. Az eredmény meglepte a szakmát is.
Egy napon a Muzsikás együttes prímása, a díjnyertes Porteleki László is Sükösdre látogatott, és tanúja lett a fociskártyás kottaolvasásnak. „Zsolti, ilyen gyorsan lehet, hogy Kodály Zoltán se tudta megtanítani kottát olvasni a gyerekeket mint te!” – mondta, ami felért az egyik legnagyobb szakmai elismeréssel.
Kirekesztés megszüntetése: nincs „mi" és „ők”
Nincs különbség, ki honnan érkezett, milyen háttérből. Nincs olyan, hogy magyar gyerek, cigány gyerek. Minden gyerek lehet a másik legjobb barátja.
A zenekar tagjainak nagy hányada sajátos nevelési igényű, sok esetben nagyon komoly sorsok vannak mögöttük, olyanok, amik felnőtteknek is emberpróbálók lennének.
A zeneterápia és a csoportos zenélés a SNI-gyermekeknél kimutatott pozitív hatásai – érzelmi szabályozás, figyelem, szociális kompetenciák – a program eredményei alapján megerősíthetőek.
Gazdasági önállóságra nevelés
Az évek alatt úgy alakult, hogy a gazdasági nevelés is része a képzésnek, beépül a mindennapi működésbe. Zsolt a gyerekeket hamar megtanítja olyan szinten zenélni, hogy a legnagyobb hazai fesztiválokon lépnek fel gázsiért, amit az utolsó forintig szétoszt közöttük. Mivel ezek nem gazdag családok, így van olyan, hogy a hatodikos gyerek az egész családot eltartja abból a pénzből, amit a zenével keres.
A munka és a jutalom kapcsolata nem tananyag, hanem megélt tapasztalat: a gyerekek megtanulják, hogy a tudásuk, a kitartásuk és a közös teljesítményük valódi értéket termel.
A hangszer-kérdés megoldásának módja is egyszerre nevelési és gazdasági lecke: a dolgok értéke nem az árukban, hanem a gondozásukban rejlik. Összeszedi az elhagyott, kiselejtezett régi tamburákat és más pengetős hangszereket, majd saját kezűleg újjávarázsolja őket. Mindenki, aki hozzá jár, kap saját felszerelést. Vagy szerez, vagy vesz, vagy készít nekik. Ezzel megold egy komoly anyagi akadályt, hiszen egy hátrányos helyzetű családnak még a pár ezer forintos tandíj is nehézséget okozhat, nemhogy egy hangszer ára. A gyerekek életre szóló példát kapnak arról, hogy az értéket nem feltétlenül kell megvenni, meg lehet találni, helyre lehet hozni, újjá lehet éleszteni.
A módszer eredményei
A zenekar tíz év alatt fesztiválszintű produkcióig jutott. 2026. május 9-én az Országgyűlés alakuló ülésén szerepeltek.
„Ha a szakmai pályámat nézem, zenetanárként ennél magasabb szintre nem nagyon lehet eljutni.”
Szociális hatás:
„Úgy érzem, hogy azon az árkon, ami a társadalmunkban van, most egy kis gyaloghidat tudtunk képezni. Ez euforikus érzés, amikor erről beszélek, alig bírom ki, hogy ne sírjam el magam.”
Fenntarthatóság:
A program kizárólag rengeteg önkéntes munkán alapul.
“Most már tíz éve oktatok, és minden egyes gyerekben látom a tizenegy éves Nébl Zsoltikát, ami személyesen is nagyon sokat segít, hogy feldolgozzam a múltamat. A gyerekeket úgy találta ki a Jóisten, hogy ösztönösen nyitottak; szeretetre, tudásra éhesek, és elképesztő dolgokra képesek, ha ezeket megadjuk nekik. Szerencsére az élet is engem igazol: régebbi tanítványaim közül sokan lettek mára sikeres zenészek, mások egyszerűen csak jó emberek.”
Mi jön ezután?
Nébl Zsolt nem akar megállni itt, a jövőképe egyértelmű: „Személyesen nagyon szeretném, ha a SUGO Tamburazenekar módszere országos programmá nőné ki magát, és több száz hasonló zenekar működne hazánkban. A cigánygyerekek így saját zenéjükön, saját kultúrájukon keresztül tudnak kapcsolódni egymással és más közösségekkel, rendszert és perspektívát kapnak, ami kulcsfontosságú vidékfejlesztési szempont.”
Abban is hisz, hogy az általa mutatott út, a gyökerekhez való visszatérés, a kultúra és a közösség ereje, az elvándorlás ellenszere lehet. „Ha ez az identitás és hazaszeretet gazdasági lehetőségekkel is párosul, akkor ezek a gyerekek tényleg szívesen élnek majd Magyarországon, és büszkén gazdagítják majd. Az lesz majd a valódi vidékfejlesztés, amikor a gyerekeink teleszülik a falvakat.”
Az elkövetkező években az egész országra szeretnék kiterjeszteni a programot. Több száz településen több ezer kis muzsikusnak lehetne lehetősége arra, hogy olyan közösséghez tartozzon, ahol figyelmet kap, esélyt kap, saját hangszert kap, élményeket szerez, gazdasági nevelést kap, pozitív mintákat lát maga előtt, és megtapasztalja, hogy ő is fontos, hogy mindig van kire számítania, és milyen jó érzés, ha rá is számítanak.
Olyan közösség tagja lehet, ahol nem számít, ki honnan érkezett, milyen családból jön, vagy milyen nehézségekkel él együtt. Ahol természetes, hogy a gyerekek egymás mellett zenélnek, barátokká válnak, segítik egymást, és megtanulják, hogy minden ember ugyanannyit ér.
